„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt,
hogy lássák jó cselekedeteiteket,
és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
/Mt 5:16/
Vajon életünk mennyire tanúskodik hitünkről? Azok,
akikkel nap mint nap találkozunk, esetleg közelebbi kapcsolatban is vagyunk,
tudják-e, hogy Kihez tartozunk? Továbbmegyek, ha valamilyen oknál fogva
kiderülne rólunk, hogy keresztények vagyunk, meglepné-e az embereket ez az új
információ? Új információ lenne ez számukra? Valami ilyesmit mondanának?
„Soha nem gondoltam volna róla, hogy vallásos.”
„Ismerek keresztényeket, de ő egyáltalán nem hasonlít rájuk.”
Ugye milyen rosszul esnének ezek a szavak? Pedig sajnos
sokszor ez az igazság. Sokszor az emberek nem csak azt nem tudják, hogy hívők
vagyunk, de még csak elképzelni sem tudják ennek eshetőségét.
Sajnos sokszor a viselkedésünk, a szavaink, ahogy megnyilvánulunk
különböző dolgokkal kapcsolatban, egyáltalán nem azt tükrözik, hogy
keresztények vagyunk.
Hogyan is kellene hát viselkednünk? Milyen ember is az,
aki Krisztushoz tartozó?
„Új parancsolatot adok nektek, hogy
szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek
egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha
szeretitek egymást.” /Jn 13:34-35/
Ez hát a jel, hogy Isten fiának követői vagyunk! Nincs
semmilyen különleges rítus, sem titkos kézfogás, még csak nem is az
öltözködésünk az árulkodó jel, hanem valami sokkal gyönyörűbb.
Mert míg a fentebb felsoroltak mind olyan dolgok,
amiktől az emberek kívülállónak, kirekesztettnek érezhetik magukat, addig a
feléjük irányuló szeretet őket is közösségbe vonja.
Ó, hát ez egyszerű! Hiszen mi mindenkit szeretünk, ez
keresztényi kötelességünk. Szeretjük mi a szomszédunkat, csak épp nem vagyunk
beszélő viszonyban egy elmérgesedett telekvita miatt. És a fiuk egyébként is
túl hangosan hallgatja a zenét… De azért őt is szeretjük. A munkahelyünkön is
mindenkit szeretünk. Még azt a kollégát is, aki annyira fura, ezért sosem
hívjuk magunkkal ebédelni. Sőt még a főnököt is szeretjük annak ellenére, hogy
időnként cifra szitokszavak száguldanak át a fejünkön, amikor rá gondolunk.
Milyen egyszerű is szeretni, nem igaz?!
Nézzük csak meg, mit mond erről Pál apostol:
„A szeretet türelmes, jóságos; a
szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem
viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel
a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent
elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem
múlik.” /1Kor 13: 4-8a/
Ez az egyik leggyönyörűbb megfogalmazása a szeretetnek.
Most olvasd el még egyszer lassan, minden egyes jelzőnél elidőzve egy kicsit!
Ugye milyen összetett jelentése van egyetlen szónak is?
Így már mindjárt nem is tűnik annyira egyszerűnek szeretni másokat.
„A szeretet türelmes, jóságos…”
Hányszor fakadtam ki idegesen vagy cselekedtem
meggondolatlanul, amikor valaki felidegesített értetlenségével. Kérlek, Uram,
segíts, hogy türelmesen, megértéssel és segítőkészséggel tudjak odafordulni
másokhoz, és ne érezzem tehernek a szolgálatot!
„… a szeretet nem irigykedik…”
Istenem, megszámolni sem tudnám, mennyi mindent
irigyeltem másoktól életem során. Néha csak egy-két tárgyat, de sokszor
jellemvonásokat, sőt egész életeket is. Add, kérlek, hogy megelégedjem azzal,
amit nekem adtál, és ne áhítozzam az után, ami másnak jutott, hiszen nem
tudhatom, milyen körülmények árán szerezte vagy tudja azt megtartani. Óvj meg
attól, hogy a 10. parancsolat ellen vétsek! („Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se
szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a
felebarátodé!” /2Móz 20:17/)
„… a szeretet nem kérkedik, nem
fuvalkodik fel…”
Én mégis megannyiszor viselkedtem gőgösen, nagyképűen.
Sokszor voltam hiú, és még a kereszténységemet is fölényesen, önhitten éltem
meg. Kérlek, adj nekem szerénységet, hogy a dolgokat a maguk valójában tudjam
értékelni, és alázattal tudjak mások felé fordulni. „Egyszerűvé formálj, belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben.”
/Ref. énekeskönyv: 165. dicséret/
„… a szeretet… nem viselkedik bántóan…”
Hiszen hogyan is lehetne szeretet az, ha megbántom, megsértem
felebarátomat? Én mégis számtalanszor megtettem. Hol akaratlanul, de zsigerből,
hol pedig szándékosan, mert tisztában voltam vele, milyen ereje van a
szavaknak. Bocsásd meg, Istenem, hogy az én szavaim sokszor sebeztek ahelyett,
hogy gyógyítottak volna!
„… a szeretet… nem keresi a maga
hasznát…”
Ne engedd, Istenem, hogy a világ gondolkodásmódja és oly
divatos szlogenjei megtévesszenek: „Csak én számítok.” „Mindegy, hogyan érem
el.” „A cél szentesíti az eszközt.”
A világ értékrendje nem a mi értékrendünk. Segíts,
Istenem, hogy mindenben ne a magam hasznát keressem, hanem a Te akaratodat, és
ezáltal más emberek javára is lehessek. Segíts azonban különbséget tennem az
alázatos, segítőkész szeretet és a kihasználás között.
„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú
dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki
se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” /Fil 2:3-4/
„… a szeretet… nem gerjed haragra…”
Sokszor megtapasztaltam már, Istenem, hogy egy
természetesnek tűnő vitából kialakuló harag mennyire képes elmérgesedni. Olyan
valós vagy vélt sérelmek miatt gyúlt bennem harag, amelyek többsége csak
félreértés volt és egy beszélgetéssel megoldható lett volna. Adj olyan belső
békét és nyugodalmat a szívembe, hogy a problémákra ne a harag legyen az első
válaszom, hanem a megértés. Ha mégis nézeteltérésem támadna valakivel, mindig
juttasd eszembe igédet: „Haragudhattok,
de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal…” /Ef 4:26/
„… a szeretet… nem rója fel a rosszat…”
Add, hogy tudjak úgy megbocsátani másoknak, ahogy Te is
megbocsátottál nekem. Nem feltételekkel és kikötésekkel, hanem őszintén,
szívből és véglegesen. Nem képmutatóan, felhánytorgatva a másik hibáját még
évekig, hanem úgy elfelejtve azokat, mintha soha meg sem történtek volna, emlékezve
a Jézustól tanult imádságra: „… bocsásd
meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…”
„… a szeretet… nem örül a hamisságnak,
de együtt örül az igazsággal.”
Hadd legyen az értékrendem is krisztusi és nem evilági.
Ne a turpisságok, simliskedések és kiskapuk kereséséből álljon az életem, hanem
őszinte, egyenes gondolatok és tettek jellemezzék! Ne azt gondoljam
dicséretesnek, ami hamis, hanem azt, ami igazságos. De ne az emberi, hanem az
isteni igazságot tartsam szem előtt.
„… a szeretet… mindent elfedez,
mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.”
Add, Uram, hogy a szeretetemmel én is mindent
elfedezzek, a rossz dolgokat, a hiányosságokat szeretettel kiegészítsem. Adj
erős hitet, amely által folyton bízva, remélve Benned szerethessem
embertársaimat, és adj, kérlek olyan türelmet, amelynek köszönhetően el tudom fogadni mindent, amit Te adsz az életemben.
„…A szeretet soha el nem múlik…”
forrás:
nyers kép - pinterest.com, szerkesztett kép - saját szerkesztés
