Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek...

„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak,
és nem úgy, mint az embereknek…” 

/Kol 3:23/

Hányszor előfordul velünk, hogy elégedetlenkedünk, zúgolódunk, miközben tesszük a dolgunkat. Van, hogy egész napunk egy véget nem érő panaszáradat. Morgolódunk már azért is, hogy miért éppen nekünk kell azt a feladatot ellátni, legyen szó munkahelyi, esetleg otthoni, ház körüli teendőkről. 

Miért nem tudja valaki más megcsinálni? Miért mindig nekem kell? És egyébként is annyi más dolgom lenne!

Folyamatos puffogásunk közepette észre sem vesszük, mennyire megmérgezzük saját gondolatainkat, és olyan mértékű negatív köd telepszik ránk, ami akár egész nap sem képes eloszlani. És ennek a negatív hatása sajnos nem csak minket érint. A körülöttünk lévők szintén kapnak belőle egy adagot, és aztán csodálkozunk, ha nem szívesen keresik a társaságunkat.

Hallottátok már a ma olyan divatos „energia-vámpír” kifejezést? Biztosan ti is ismertek ilyen embert. Ők azok a kollégák, rokonok, ismerősök, akik állandóan panaszkodnak, mindenben csak a rosszat látják, semmit sem csinálnak szívesen, mindent és mindenkit becsmérelnek, és rosszabb esetben szidnak is. Nem jó érzés a közelükben lenni, igaz? Valóságos szenvedés a velük töltött idő, zsong a fejünk a sok negatívumtól, ami árad belőlük, és a végén úgy érezzük, teljesen leszívták az energiánkat. Egyáltalán nem kellemes jellemrajz ez egy ember számára. Ne akarjunk ilyen „energia-vámpírok” lenni!

Helyette úgy végezzük minden munkánkat, mintha maga az Isten kért volna meg rá. Természetesen különbséget kell tenni azok között a feladatok között, amiket végre kell hajtanunk, mert a munkánkhoz vagy mindennapi életünkhöz tartozik, és azok között, amelyek feleslegesen tartanak leterhelten, veszik el minden időnket. De amiről tudjuk, hogy elengedhetetlenül meg kell tennünk, azok miatt kár zsörtölődni, hiszen úgy is muszáj megcsinálnunk, a panaszkodás nem ment fel a munkavégzés alól, viszont akkor már tegyük mindazt jó szívvel.

Nem könnyű elsajátítani ezt a felfogást, de minél többet próbálkozunk, annál könnyebb lesz. Nem igaz, hogy az ember nem tud változni, hogy nem tudja levetkőzni jellemét. Igenis képesek vagyunk levetni az óembert és felölteni az újembert. 

„Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Ef 4:22-24) 

Lehetséges újjászületni Jézusban. 

Azt viszont én sem tagadom, hogy valakinek könnyebb, valakinek nehezebb ez. Én is nap mint nap  megküzdök temperamentumommal, hogy ne csússzon ki egyből minden a számon, amit épp gondolok. Mondjuk, egy cifra szitokszó, ha véletlenül belerúgok az ágy sarkába a lábujjammal. 

De tudod, mit hiszek? Nem is jellemvonásunkat kell megváltoztatni, hanem a gondolkodásmódunkat. Nem feltétlen az „ami a szíveden, a szádon” jellemvonásodat kell elnyomnod magadban, mert szókimondásod akár áldássá is képes változni. 

Figyeld csak meg, mit mond Jézus erről:

„Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert… Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert.” (Mt 15:11,18)

Máshol ezt mondja: „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lk 6:45)

Amit kimondunk, az mind arról tanúskodik, hogy mi lakozik a szívünkben. Milyen egyszerű módja ez a szívünk vizsgálatának! Ha a szívünk gonosz, az is gonosz lesz, amit mondunk. Ha pedig Isten lakozik a szívünkben, a szavaink is ehhez igazodnak. 

Hétköznapi életünk rá a példa, hogy nem ilyen egyszerűen fekete és fehér ez a dolog. Sokszor hitünket gyakorló keresztényekként is kicsúszik egy-egy keresztényekhez nem méltó szó a szánkon. Ez a kettősség felőrölhet minket. Kérjük mennyei Atyánkat, hogy tisztítsa meg szívünket, hogy szavaink is összhangban legyenek hitünkkel minden tevékenységünk során.

Drága Mennyei Atyám!

Kérlek, tisztítsd meg szívemet minden gonosz gondolattól, negatív hozzáállástól, és aztán töltsd be teljesen az űrt a szívemben, hogy ne maradjon másnak hely. Add, hogy meg tudjam fékezni a nyelvemet, de mindenekelőtt a gondolataimat tisztítsd meg! Segíts, hogy felismerjem, mekkora áldás az, hogy dolgozhatok, mert van munkám, hogy van erőm ellátni a napi teendőimet. Tölts el megelégedéssel, hogy minden feladatomat úgy tudjam végezni, mintha nem embereknek, hanem Neked végezném, Istenem! 

Ámen!

forrás:

nyers kép - pinterest.com, szerkesztett kép - saját szerkesztés